Datasets:
gedeonmate
/
hun_stat_dataset

Dataset card Data Studio Files Community
1
text
stringlengths
1
15.8k
Svéd Seraphim-Érem
Magyar Örökség Díj -- Gazda István: Schultheisz Emil nemzetközileg is elismert orvosi és orvostörténeti munkássága magyar örökség http://www.magyarorokseg.hu/fajlok/2008/Schultheisz_Emil.pdf
Fontosabb tagságai
Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia
a Nemzetközi Orvostörténeti Társaságnak két évtizeden át nemzeti delegátusa
Nemzetközi Tudománytörténeti Társaság
Nemzetközi Paracelsus Társaság
Német Orvostörténeti Társaság (levelező)
Svéd Királyi Orvostársaság
Cseh Purkyné Társaság
Ókortudományi Társaság
Kőrösi Csoma Társaság
84996 Hortobágy
A 84996 Hortobágy (ideiglenes jelöléssel 2003 YW110) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida.
Sárneczky Krisztián fedezte fel 2003. december 26-án.
Nevét Magyarország, Hortobágy nevű tájegységéről kapta.
Idelberg
Idelberg település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban.
Népesség
A település népességének változása:
Tatev-kolostor
A Tatev-kolostor (örmény nyelven ����� ����, Tatevi vank) egy 9. században alapított kolostor Örményország délkeleti részén, a Szjounik tartománybeli Tatev falu közelében.
Ugyancsak a faluhoz közel, azonban kicsit távolibb helyen egy másik, a 17. században épített kolostor, a Tatevi Anapat (vagy Tatevi Mec Anapat) áll.
Mindkét épületkomplexum a Vorotan folyó ezeket környező vidékével együtt Örményország javasolt világörökségi helyszínei közé tartozik.
A Tatev-kolostor a Vorotan folyó szurdoka fölé emelkedő kis plató peremén, stratégiailag is előnyös helyen épült: innen jó rálátás nyílik a szurdokra, a peremet pedig meredek, sziklás, helyenként sűrű erdővel borított lejtők határolják.
A középkorban a kolostor Örményország egyik legfontosabb szellemi központjának számított tudományos és politikai szempontból egyaránt: itt működött a tatevi egyetem, melynek hagyatékában gazdag kéziratanyag őrződött meg, és itt volt a Szjouniki Fejedelemség központja is.
Grigor Tatevaci és utódai a kolostor falai között írtak tudományos értekezéseket és az akkori világ vezetőinek címzett leveleket, amik ugyanúgy a világ kulturális örökségének részét képezik, mint a kolostor építészeti műemlékei.
A Tatev-kolostor fölöttébb önellátó volt: saját olajpréssel, malommal és hagyományos kenyérsütő kemencével (tonirral) rendelkezett.
A kolostorban lakó papságnak, szerzetesek és diákok százainak minden élelmét helyben vagy a környező földeken állították elő és dolgozták fel, a többletet pedig eladták vagy elcserélték.
A kolostor igen fejlett vízellátó és öntözőrendszerrel is rendelkezett: a hegyek friss forrásvize agyagcsöveken keresztül jutott le a komplexum épületeihez és a környező területekre, s ennek köszönhetően a Vorotan szurdokvölgyében gyümölcsösök és szőlőkertek létesültek, sokféle gyümölcsöt és zöldséget termesztettek, többek között olajbogyót is, ami szokatlan termény volt ezen a vidéken.
Közel a mai Mec Anapat kolostorhoz, mélyen benn a szurdokban létezett egy borkészítő műhellyel rendelkező, remeték lakta kolostor, ami közigazgatásilag és gazdaságilag is Tatevhez tartozott.
A falubeliek művelték a kerteket, működtették a malmokat és más termelési létesítményeket, terméseik bizonyos százalékát pedig a kolostornak adták.
Megközelítése
2010. október 16. óta működik a Tatev szárnyai nevű kabinos, drótkötélpályás felvonó, ami Halidzor település és a Tatev-kolostor között szállítja az utasokat.
A felvonó 2010. október 23-án bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mint a leghosszabb, megállók nélküli, kétpályás függővasút.
Elnevezése
Tatev neve Eustachius nevéből származik, aki egyik tanítványaként elkísérte Júdás apostolt (Tádé apostol) Örményországba az 1. században.
Története
A 4. században egy kis templomot, a későbbi kolostorkomplexum első templomát emelték Eustachius maradványai fölé.
A templom már az 5. században kedvelt zarándokhellyé vált.
A krónikákban a következő információ a 8. századra vonatkozik: ekkor helyezték át a szjouniki püspökséget Tatevbe.
839-ben Dávid, szjouniki püspök megvásárolta a kolostort és a szomszédos falvakat Szjounik hercegétől, Fülöptől.
844-ben Fülöp herceg Tatev falut odaadta a kolostornak és elrendelte a Világosító Szent Gergely-templom megépítését.
Példáját követve akkor és a következő évszázadokban más hercegek is adtak adományt, illetve rendeltek templomépítést, aminek következtében a kolostor folyamatosan gyarapodott.
Tatev adott helyet Babken keresztjének: ez egy embernagyságú ezüstkereszt volt, amelybe különféle ereklyéket ágyaztak mint például a Szent Kereszt darabjait, Szűz Mária hajszálát, Keresztelő János, a vértanú Szent István, tizenegy apostol, Szent Hripszime és Világosító Szent Gergely ereklyéit.
A Péter–Pál-katedrálist 895–906 között építették, annak a Hovhannesznek a püspöksége idején, akinek paraszti nevelője megjósolta, hogy szjouniki püspökként beleegyezését adja a katedrális megépítésébe és a kolostor fejlesztésébe.
A 10. század végére a kolostorban lakók (a papság és a diákok) száma elérte az 1000 főt.
1087-ben a Szűz Mária-templomot szentelték fel, s ezt követően beköszöntött a kolostor aranykora: 10000 kéziratos könyvtára volt, tíz tartományban 264 adófizető falu tartozott a kolostorhoz.
Az aranykor vége az 1170-es szeldzsuk hódítással befejeződött; s habár a szeldzsuk fenyegetettség okán még egy évvel korábban, 1169-ben a kolostori könyvtárat Baghaberdbe, az akkori Örményország legerősebb erődjébe menekítették, a könyvtár megmentésének terve mégis meghiúsult, ugyanis az erőd egészét a könyvtárral együtt porig égették a szeldzsukok, akik a kolostort és a püspökséget is kifosztották.
Tatev a 12. század végére, a 13. század elejére épült fel a pusztulásból a Zakarian és az Orbelian család vezetése idején, s újonnan alapított egyetemének is köszönhetően a környék szellemi központjává vált.
Különösen Sztepanosz Orbelian metropolita püspök támogatásának idején végezték el a főbb rekonstrukciós munkálatokat a kolostoron, ekkor, 1295-ben építették újjá a Világosító Szent Gergely-templomot is.
Ő rendelte el annak a két nagy méretű harangnak az öntését, amelyek még most is megvannak.
A 14. században Hovan Vorotneci harangtornyot építtetett a templom gavitjára; ebben az időben Tatevhez 678 falu tartozott, számos kolostor állt vezetése alatt és egész Örményország tudományos, kulturális és vallási központja volt.
A 14. század végén azonban a Timuridák kifosztották és felégették a kolostort.
Az egyetem 14. századbeli megnyitásával Tatev fontos tudományos és kulturális változáson ment keresztül.
Az egyetemet Hovan Vorotneci alapította 1390-ben, és később, Grigor Tatevaci vezetése alatt élte virágkorát.
A tatevi egyetem korának kimagaslóan fejlett tudományos intézménye volt, három különböző iskolából állt, s mindhárom olyan fakultásokra oszlott mint a teológia, a filozófia, az építészet, a csillagászat, a kéziratkészítés és a miniatúrafestészet.
Az egyetem végét jelentette 1435-ben, amikor Sáhruh (vagy Sáh-Ruh), Timur Lenk fia és utóda elfoglalta a vidéket; a megmaradt szerzetesek északra települtek, s a szanahini kolostorban szervezték újjá közösségüket.
Habár a következő évszázadok során Tatev több vallási megújulási időszakon és újjáépítésen is keresztülment, középkorban elért nimbusza sosem tért vissza.
1787-ben építették meg a Grigor Tatevaci-mauzóleumot, egy 16 tantermes iskolát és meghosszabbították a keleti falat.
1830-ra a kolostornak két püspöke, 10 professzora (vardapet), 62 papja és két diakónusa volt, akik az egyházmegyéhez tartozó 70 falut felügyelték, de a 19. század végére már csak kevesebb mint feleannyi falut ellenőriztek, s egyre nehezebb volt adót szedni.
1920-21-ben Garegin Nzsde (Garegin Ter-Harutyunjan) csapatparancsnok Tatevben állomásozott azon célból, hogy Szjounikot megvédje mind a török, mind a bolsevik haderőktől.
1922-ben visszaállították a püspökséget Tatevban, a szovjetek azonban hamarosan bezárták.
1931-ben egy földrengés súlyosan megrongálta a kolostort: többek között romba dőlt a harangláb és összeomlott a Péter–Pál-templom kupolája is.
A helyreállítási munkálatok a Szovjetunió fennállásának késői időszakában indultak meg, de azok részlegesek és rossz minőségűek voltak, s nem csak történelmi és építészeti pontatlanságokat, hanem folyamatos vízkárokat eredményeztek.
Az 1990-es évek óta folyamatos felújítás alatt áll az épületkomplexum.
Manapság a kolostor végleges helyreállítását, illetve a kolostori élet újjáteremtését tűzte ki legfőbb céljául az úgynevezett Tatev Revival Project, s ezzel folytatja azt a több évszázados hagyományt, ami Örményország Tatevban található kulturális örökségének védelmét, megőrzését és fejlesztését jelenti.
A kolostorkomplexum építményei
Védőfalak
Habár a mostani védőfalak a 9. századiak felújításakor épültek meg a 18–20. században, jelenleg is követik az eredeti falak lefutását és őrzik alapszerkezetüket.
A falba épült kerek torony ablakul szolgáló keskeny réseit kívülről kiálló kövek fedik.
Ezek a rések belső helyiségbe nyílnak, s azért kővel fedettek, hogy az őrszemek úgy nézhessenek le az érkező idegenekre, hogy azok ne láthassák viszont őket, illetve hogy az ellenség nyilai ne tudják megsebesíteni őket.
Ahogyan abban az időben más erődítményeknél, úgy itt is a falakat beléjük épített helyiségekkel (például irodákkal, szobákkal, cellákkal) erősítették meg, amik egy sor további támpillért, támfalat adtak a falrendszerhez a belső oldalról.
A védőfalak nem olyan magasak mint egykor (helyenként a 20 métert is elérték), és hiányoznak azon szakaszai is, amelyek keleti irányban a kanyon pereme felé húzódtak.
A régi, északi kaput befalazták, a védőfal részévé tették; a kapu boltozata azonban még most is látható a fal külső oldalán, míg a belső oldalon egy forrás működik a helyén.
A keleti toronyhoz illeszkedő keleti kapu felett épült a Szűz Mária-templom.
A védőfalakba épített helyiségek közé tartozik az északnyugati fal mentén elhelyezkedő másolóműhely (manuszkriptórium) és könyvtár (mate-nadaran) – ezek manapság a templomi ásatások során talált tárgyak (mint például egy 14. századi harang) kiállító tereként, múzeumaként működnek –, továbbá a zarándokszállás.
Az északi fal mentén épült az istálló, amin második emeletként egykor az egyetem diákjainak kollégiuma foglalt helyet.
A délnyugati fal mentén szerzetesi lakások és szolgálati helyiségek találhatók.
Péter–Pál-templom
A kolostorkomplexum legnagyobb és legrégibb épülete a Péter–Pál-templom vagy Péter–Pál-székesegyház (örmény nyelven �����-������ ������, Pogosz-Petrosz tacsarn), amit 906-ban szentelt fel V. János örmény katolikosz (Hovhannesz Draszhanakertci) és I. Szempad örmény király.
Ter-Hovhannesz püspöknek, a szjouniki püspökség vezetőjének épült, hogy rangjához illő templommal rendelkezzen, amelyben a fontos ereklyéket is őrizhetnék.
Amikor Ter-Hovhannesz püspök 895-ben lebontatta az itt álló régi templomot, hogy helyére ezt az újat felépíttethesse, megtalálta a korábban ott őrzött, Pál és Péter apostolhoz tartozó ereklyéket, s ennek tiszteletére nevezték el a két apostolról az új templomot is.
Mivel a templom az arab uralom végén épült, emiatt pazarul jelennek meg rajta az újjászületett örmény királyság vágyai, törekvései.
Figyelemreméltó része a dob vagy tambur, amely az egyik legmagasabb Örményországban.
A kupola, illetve a dob homlokzatán a templom adományozóiról faragott lapos domborművek láthatók; ők Asot herceg (Szjounik hercege), Susan hercegné (Asot felesége), Grigor Supan herceg (Gegarkunik hercege), Vasak Gabur (Grigor Supan fia) és Dzagik herceg (Bagk hercege).
A templom keleti falának homlokzatán fülkék mélyednek a falba, ezek tetején egy-egy lapos dombormű (bas-relief) egy-egy arcot, valamint őket védő két-két kígyót ábrázol.
A templom téglalap alaprajzú, bazilikális elrendezésű, hossza nyugat–keleti irányú.
A keleti végében található az apszis, benne az oltár, az apszis két oldalához pedig egy-egy depozitórium (raktárhelyiség) kapcsolódik.
A templom belső terét a nagy kupola uralja, a kupola dobja a központi négyezeten nyugszik.
A kupolát és dobját valójában a keleti oldalon az oltártól 3 méterre álló egy-egy támoszlop, míg a nyugati oldalon a templom sarkaiban elhelyezkedő sekrestyék egymásra merőleges oldalfalainak sarkai tartják.
A falak és a kupola dobjának keskeny, de viszonylag nagy ablakai biztosítják a főhajó megvilágítását.
A falakat freskók díszítették eredetileg, de ezeknek csak kis része maradt meg; ezekből a részekből azonban megállapítható, hogy az apszis falán levő freskó a trónon ülő Jézust ábrázolta oldalán tanítványaival és szentekkel, a templom nyugati falán hatalmas méretű freskón az utolsó ítéletet, míg az északi falon Jézus születésének jeleneteit festették meg.
A főbb szereplők arca keleties vonásokat mutat, és minden felirat örmény.
A freskókat 930-ban, Hakob Dvineci püspök kezdeményezésére készítették, a munkát Konstantinápolyból hívott francia művészek és a kolostor iskolájából kikerült örmény művészek együtt végezték.
A templomból kifelé haladva egy nyílás figyelhető meg a bejárat felett, ami egy alkóvba vezet, ahol – a legenda szerint – a kolostor szent kincseinek egy részét tartották; ezt azonban az Örményország más templomait is kifosztó és elpusztító seregek megtalálták.
A templom déli falához kívül boltívek és ívpillérek illeszkednek, melyek a templomhoz kapcsolódó, mára elpusztult épületrész északi végének maradványai.
Az 1043-ban emelt épületrész – mely ma a kolostorkomplexum belső udvarához tartozik – egykoron a mai Grigor Tatevaci-mauzóleum nyugati falának vonaláig ért kelet felé, a Világosító Szent Gergely-templom déli falának meghosszabbított vonaláig ért dél felé, a Péter–Pál-templom nyugati falának vonaláig ért nyugat felé.
A maradvány boltívek alatt a Péter–Pál-templom falának támasztva, de a kolostorkomplexum belső udvarán is számos hacskar (örmény kereszteskő) található, melyek egy részéről azt tartják, hogy az egykori iskola és egyetem tanulói készítették iskolai feladatok keretében.
Világosító Szent Gergely-templom