text
stringlengths
1
15.8k
Utasításkészlete az Intel 8008 utasításainak kibővítése.
A 8080 forráskód-kompatibilis volt elődjével, és szintén voltak 16 bites utasítások a programozás megkönnyítésére.
A 8080-ast, melyet az első igazán használható mikroprocesszorként emlegetnek, később a 8085 váltotta fel, mely 12V helyett csupán 5V-ot igényelt.
Egyéb jól ismert 8 bites processzorok ebben az időben a Motorola 6800 (1974), a Microchip PIC16X (1975), a MOS Technology 6502 (1975), a Zilog Z80 (1976), és a Motorola 6809 (1978).
Az Intel a Zilog Z80-as processzorának piaci előretörése miatt fogott bele a 8086-os kifejlesztésébe, amellett, hogy az akkoriban fejlesztés alatt álló 8800-as (később 432-es) processzor fejlesztése igen lassan haladt és váratlanul gyenge teljesítményt mutatott.
Az új processzor fejlesztésével Stephen Morse elektromérnök lett megbízva, aki 1976. augusztus 13-án mutatta be az utasításkészlet első (v.0.) változatát.
Technikai információk
16 bites regiszterek
16 bites külső adatbusz
20 bites memóriacímzést támogat ezáltal 1 MiB címtartományt biztosít (2^20 darab cím)
5 MHz működési frekvencia (különböző verziói, a 8086-1 10 MHz-en, a 8086-2 8 MHz-en működnek)
64 ezer ki- és bemeneti port kezelése
+5V áramellátást igényel
HMOS technológiával készül
körülbelül 29 000 tranzisztor található benne
FK Harkiv
Az FK Harkiv (ukránul: Футбольний клуб Харків, magyar átírásban: Futbolnij Klub Harkiv) egy ukrán labdarúgócsapat Harkivban, Ukrajnában.
Története
Az FK Harkivot az Arszenal Harkiv csapatából alapították 2005-ben, mikor a szülőegyesület első ízben jutott első osztályú labdarúgó-bajnokságba.
A 2005–2006-os debütáló szezonban 13., míg egy évvel később a 12. helyen zárt, Olekszandr Hladkij 13 góljával ukrán gólkirály lett.
Játékosok
Híresebb játékosok
Olekszandr Hladkij
Olekszandr Jacenko
Rusztam Hudzsamov
Vezetőedzők
Hennagyij Litovcsenko ( 2005 – 2006 )
Volodimir Kulajev ( 2006 )
Volodimir Bezszonov ( 2006 –)
Santa Luċija (Gozo)
Santa Luċija község a máltai Għawdex (Gozo) szigetének központjában, Ta' Kerċem helyi tanács területén áll.
Korábbi neve Santa Catarina vagy Santa Caterina, Alexandriai Szent Katalin után.
Egykor Délnyugat-Gozo központja volt, ma leginkább érintetlen falusi hangulatáról ismert.
Története
A terület jelentőségét az adja, hogy mindhárom környező domb (Għar Ilma, Il-Mixta és Santa Luċija) rendelkezik egy-egy viszonylag állandó forrással.
Il-Mixta tövében őskori cserepekre bukkantak, ők voltak a környék első lakói.
A következő emberi jelenlétre utaló nyomok középkori házak maradványai az Għar Ilma lábánál.
Pietro Dusina pápai követ látogatásakor (1575) bezáratta a kápolnát veszélyes állapota miatt.
1598-ban nyitották meg újra, a mai templom ennek sorozatos bővítésével alakult ki.
1608-ban és 1615-ben is meglátogatta az akkori püspök.
Az 1667-es összeírás szerint egész Délnyugat-Gozo az akkor Santa Chatarinának nevezett községhez tartozott: Dueira (Dwejra), Haijn Abdun (Għajn Għabdun), Gar Ilma (Għar Ilma) és Ta' Chircem (Ta' Kerċem).
Lakóinak száma akkor 68 háztartásban 257 fő volt.
1840-ben hatalmas föld alatti alagútrendszer épült, hogy a lakosság számára tartalékokat lehessen felhalmozni.
Innen vezették ki a vizet a Rabatot ellátó vízvezetékhez, a rendszer 1843-ban kezdett működni.
Itt alakult meg később Málta első vonószenekara, a Banda tad-Dudi, amely a község közösségi és családi eseményein játszott.
A második világháborúban egyetlen halálos áldozat volt a községben.
1959-ben bevezették az elektromos áramot.
2010-ben részlegesen önálló minitanácsot (mini council) kapott, amely bizonyos kérdésekben helyben dönthet, ezen kívül az anyagi források egy részével is szabadon gazdálkodhat.
Az öt helyre összesen öt független jelölt volt, így választást nem tartottak.
Lakói részben ma is állattartással foglalkoznak a környék zöld domboldalain.
A turizmus hatása leginkább abban érződik, hogy a magányosan álló régi vidéki házakból kiadó villákat alakítanak ki.
Nevezetességei
Egyetlen említésre méltó látnivalója a régi kápolna helyén épült templom, de a környezet szépségéért és érintetlen hangulatáért sokkal inkább megéri idelátogatni.
Az Għajn Għabdun domb nevének eredetéről szól az Għabdun (vagy Abdul), a rab kalóz , az Għar Ilma dombhoz kötődik az Għar Ilma szerencséje című legenda
Kultúra
A Klula Folk Foundation felel a község jó állapotban való megőrzéséért.
Az Európai Bizottság 2008-ban a European Destinations of Excellence Award 2007-2008 díjjal ismerte el az alapítvány tevékenységét.
Közlekedés
Rabat belvárosából akár gyalog is elérhető.
Autón kívül csak a Kerċem-Xagħra közt közlekedő 307-es busszal közelíthető meg.
Böszörményi Sándor
Böszörményi Sándor, családi nevén Bugyi (Biharpüspöki, 1887. június 18. – Kolozsvár, 1966. január 29.) magyar jogász, gazdasági író.
Életútja
Bölcsészeti tanulmányait a kolozsvári, bécsi, lipcsei, berlini és budapesti egyetemeken végezte, 1917-ben jog- és államtudományi doktorátust is szerzett Budapesten.
Németországi tanulmányai idején híve lett a szocialista eszméknek.
Háborús sebesülése után (1917) háborúellenes propagandát fejtett ki, ezért lefokozták.
A Magyar Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosságában a felsőfokú oktatás reformjának előadója, majd tüzérparancsnok a vörös hadseregben.
A magyarországi fehérterror elől Romániába emigrált.
A romániai Gyáriparosok Országos Szövetsége (UGIR) kolozsvári kerületének munkaügyi tanácsosa, majd titkára és igazgatója.
Tevékeny szerepe volt az erdélyi ipari üzemek alapításában.
1940 után megszervezte az Erdélyi Gyáriparosok Szövetségét (EGYOSZ).
1945-ben tagja lett a Román Kommunista Párt (RKP) Kolozsvár tartományi titkársága mellett működő gazdasági bizottságnak; rövidebb ideig gazdasági tanácsos a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) kolozsvári végrehajtó bizottsága keretében.
Első írása A Balassa-comoediáról c. füzet (Budapest, 1909).
Az UGIR keretében kifejtett tevékenységének eredményét tükrözi Relațiile muncitorești și așezămintele noastre de asigurări sociale c. írása (A munkásviszonyok és társadalombiztosítási intézményeink.
A kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara kiadásában 1927-ben megjelent Industria și Bogățiile Naturale din Ardeal și Banat c. műben).
Rász el-Haima-i Emírség
Rász el-Haima egyike az Egyesült Arab Emírségek hét tagállamának, azaz a föderációt alkotó emirátusnak.
Politika
Rász el-Haima államformája - mint az Egyesült Arab Emírségek tagállama - abszolút monarchia.
Államfője az emír, jelenleg Szaúd bin Szakr el-Kaszími sejk Őfensége.
Államfők 1708 óta
1708–1731: Rahma Al Qasimi
1731–1749: Matar bin Butti Al Qasimi
1749–1777: Rashid bin Matar Al Qasimi
1777–1803: Saqr bin Rashid Al Qasimi
1803–1808: Sultan Bin Saqr Al Qasimi (először)
1808–1814: Hasan bin `Ali Al Anezi
1814–1820: Hasan bin Rahma
1820–1866: Sultan Bin Saqr Al Qasimi (másodszor)
1866-1867 május: Ibrahim bin Sultan Al Qasimi
1867 május - 1868. április 14.
: Khalid bin Sultan Al Qasimi
1868–1869: Salim bin Sultan Al Qasimi
1869-1900: Humayd bin Abdullah Al Qasimi
1900. szeptember – 1909: nem volt
1909 – 1919. augusztus: Salim bin Sultan Al Qasimi
1919. augusztus – 1948. július 17: Sultan bin Salim Al Qasimi
1948. július 17 – 2010. október 27: Saqr bin Mohammad al-Qassimi
2010. október 27 – hivatalban: Saud bin Saqr al Qasimi
Demográfiai adatok